Bolondos hónapok

Részletek

Készült: 2017. január 30. hétfő, 11:16

Eljött az az időszak számunkra, mikor a nyugalom és a lelassulás helyett a pörgés, a határidők betartása, jövé-menés-intézkedés vesz uralma alá bennünket. Ami tőlünk telik, azt viszont mind igyekszünk megtenni. Így az épp Kürtön levők részt vettek a csapatkarácsonyon, ahol színes programokon vehettünk részt, kiscserkész módjára olykor eltévedve az ó nagy faluhát termei közt. A karácsonyi vásárt sokakkal együtt átfagyva, ám lelkiekben a parazsat tűzre lobbantva készültünk a karácsonyra. 

A cserkésztúra

December 28-án a cserkészcsapattal túrára indultunk. Fagyos ám szerencsére napsütéses reggelen gyűltünk össze a faluház előtt, és amúgy Kürtiesen késve (vagy mi mentünk túl korán?) bedöcögött a busz is. Szép számban összegyűltek az őrsünk tagjai is, így gyakorlatilag egy őrsinek is elkönyvelhettük ezt a túrát. Nekem ez volt az első túrám, ezért kissé izgatott voltam, vajon milyen lesz. Sikeresen megérkezvén a kiindulási ponthoz, együtt imádkoztunk, majd elindultunk a hosszú útra. Igaz először rossz irányba terelték a túravezetők, de hamar korrigáltak és helyes útra tértünk. Az első szakaszon emelkedők és csúszós, jeges utak nehezítették a dolgunk, ám ez meg sem kottyant a csapatnak. Az első, kisebb kilátóhelyről láthattuk Párkányt és a környező falvakat. Igazán szép volt a kilátás. Ezután bújócskáztunk egyet. Utunk második szakaszán befagyott pocsolyákat próbáltak ki a vállalkozó szelleműek. Az átjutás hol több, hol kevesebb sikerrel zárult. Útközben sok jóízű beszélgetésben volt részem és a csapatparancsnokunkat is sikerült kisegítenem egy bicskával, almaevés céljából. Kisebb pihenő és útbaigazítást követően elindultunk lefelé. A terep nem lett könnyebb, sőt, de vettük az összes akadályt, s a végén jöhetett a jól megérdemelt ebéd. A túra harmadik szakasza megint felfelé vezetett bennünket és a végén elértük a túra fénypontját (legalábbis szerintem ez volt az). Kiértünk egy sziklafal szélére, ahonnan egészen a Pesti tornyokat is lehetett látni. Ezen kívül csodás volt a táj, amit jobban szemügyre is vehettem a kukkeremmel. Itt aztán több fotó is készült. Őrsünk is megcsinálta az eddigi legjobb képünket. Innen ismét lefelé vezetett utunk, ami itt-ott eléggé csúszós volt. Egy „áldozata” lett is a csúszkálásnak, de szerencsére komolyabb baj nem történt. A túra vége egy temetőn át vezetett, ahol szembesülhettünk a falu (Kesztölc) lakosságának érdekességével. Ugyanis itt rengeteg szlovák család élt és még él ma is a határtól távol. Kisebb várakozás után megérkezett a busz is. Fáradtan, fázva, de jó élményekkel meggazdagodva szálltam fel, s már várom a következő túrát ;)                                                                                                                             

Zalacko Roland

Januárunk is hasonlóan telt. Értesítettük egymást a kis felhő csoportunkban arról, hogy ki hány bejglit bírt megenni, és a rokonság melyik részét nem sikerült meglátogatni az ünnepek alkalmával :P Dolgozunk, tanulunk, segítkezünk. Néhányan mulattunk a táncházban, rendeztük a hangosítást, nípi hennát festettünk, és emeltük a hangulat fényét Fantom részvételünkkel.
A cudar mínuszokban várjuk azt hogy az idő is megálljon körülöttünk egy pillanatra, és forró tea kíséretében jókat beszélgessünk Fecske társainkkal.                                                                       

                                                                                                                                           ŐVé néni