Csapattörténet

Részletek

Készült: 2014. szeptember 25. csütörtök, 19:22

Cserkészet Kürtön

A cserkészet Kürtön először a második világháború előtti években kezdte el hinteni eszméjének magvait. Néhány rátermett fiú járt az udvardi csapathoz tapasztalatokért, de igyekezetüknek, a cserkészet fejlődésének véget vetett a világháború. Így a csapat nem alakult meg akkoriban. 1991-ben a rendszerváltást követő években folytatódott a történet, amikor az Amerikai Magyar Cserkészszövetség jóvoltából tisztképző tábort szerveztek Gödöllőn. A cserkész szó értelme a diktatúra alatt homályba veszett, így amikor az újváriak jóvoltából Kürtre is eljutott a cserkészet megújítási lehetőségének híre, ismerkedési szándékkal indultam el a tisztképző táborba. Sejtelmem nem volt róla, micsoda felelősséggel indítanak utamra hazafelé, a néhány hét alatt átadott tudás a cserkészet legmagasabb rangjának megszerzésével végződött. Isten, haza és embertárs iránti elkötelezettséggel – életre szóló fogadalommal tértem haza, ahol minderről senki semmit nem sejtett. Megtanultam, megláttam és megtapasztaltam, hogy a cserkészet az emberiség leghasznosabb ifjúsági jellemnevelő szervezete. Hatalmas súlyt cipelve, de ugyanolyan nagy lelkesedéssel megtöltve úgy gondoltam, és ma is úgy gondolom, hogy mindent meg kell tennem azért, hogy Kürtön a gyerekek megkapjanak minden esélyt arra, hogy csatlakozni tudjanak ehhez a rendkívüli erejű biztos erkölcsi alapokon álló eszméhez. Nem volt kis feladat létrehozni egy új világot, de az elkötelezettség előtt nem lehetett semmilyen akadály, akkora kincs volt a tudás, amit a tisztképző adott.

Intézményeinkhez fordulva abban az időben nem talált visszhangra a kérés a cserkészet elindításához, ezért magánéletem részévé kellett, hogy váljon. Azóta is az. Így van ez rendjén, mert a cserkészet nem egy szabadidős tevékenység, amit az ember fölvesz amikor elindul otthonról és letesz ha átlépi háza küszöbét. A cserkészet életforma, lelkiség, amit az ember belül hordoz, és ha cserkészegyenruhát ölt, csupán ünneplőjét veszi föl, de a hétköznapokban sem változik meg nélküle. A tíz cserkésztörvény, az egyenruha, a „valahová tartozás“, a lehetőség jó oldalra állni mindig talál elkötelezetteket. Így volt ez 1991-ben is, amikor az iskolai évnyitón elhangzott toborzó beszéd után kürti és fűri gyerekek egyaránt jelentkeztek. Az első tíz hónap próbaidő alatt sikerült vezetőképző táborba juttatni néhány lelkes jelentkezőt, akik nemcsak a helyi szinten, de az országosan friss szervezetet is külföldön képviselhették. A Dániai cserkésztalálkozón, és a római magyar püspökségen tett látogatás küldöttségében kürti cserkész is volt.

Az őrsi munka, a gyerekekkel való rendszeres foglalkozás nehezen működött, de mindezek ellenére 1992-ben a Szlovákia Magyar Cserkészszövetség csapatainak sorában 22. csapatként alakult meg a kürti Majer István cserkészcsapat. A mára már természetesnek hangzó név abban az időben nagyon újszerűen csengett. Majer István nevét is alig ismerte valaki. Ma már sokkal többen tudjuk, hogy szülőfalunk identitása legnagyobb részét ennek az 1800-as évek közepén itt szolgáló lelkipásztornak köszönheti. Varga Mária és édesanyám, Kálazi Ilona hathatós közbenjárására ékes csapatzászlónk közepén Majer István arcképe művészi hímzéssel készült és most, 20 év múltán sem vesztett ékéből.

Bár semmilyen szervezet, sem intézmény nem állt a cserkészcsapat mögött, amikor az elindult, a gyerekek lelkesedése a tevékenység iránt mindig erőt adott a kitartáshoz. Hosszú és nehéz évek következtek. Képzett és elkötelezett vezetők nélkül a cserkészmunka elképzelhetetlen. Újoncok mindig jöttek, érdeklődés mindig volt, vezetők annál kevesebben. Szinte minden évben voltak jelentkezők a vezetőképző táborokba, amelyeket sikeresen be is fejeztek, ám amikor a megszerzett tudás kamatoztatására került volna a sor, elfogyott a lelkesedés. A szövetségi rendezvények, kiképző táborok által nyújtott ideális cserkészvilág még sokáig váratott magára Kürtön. Voltak táborok a Cigléd alatt, vendégcsapatok jöttek Kürtre, nem hiányzott a toborzás, mindig lettek újoncok, sokan tettek fogadalmat és vettek részt vezetőképző táborokon. Csapatparancsnokként az első években még jutott energia a vezetőképző táborokban való részvételre, mint kiképző tiszt, és nem maradt el az igyekezet, amikor Köbölkúton kértek csapatalapításhoz segítséget. Sikerült is beindítani ott a munkát, de sajnos nagyon kevés ideig tartott. Elkötelezett vezető híján ott nem jutott el a történet a csapatalapításig.

Itthon aztán a helyi vezetők állandó lemorzsolódása miatt a folytonosság megőrzése volt a legnagyobb feladat. Közben gyakran szomorú hírek érkeztek az ország más területén felbomló csapatokról, hiábavaló csapatalapítási próbálkozásokról, de Kürtön az újoncok folytonos lelkesedése nem engedte abbahagyni a néha már teljesen értelmetlennek tűnő próbálkozást az ideális csapatmunkához.

Időközben a fűri gyerekek önálló csapatot alapítottak, amihez nagy örömmel gratuláltunk. A fűrieknek addigra már megadatott, hogy Jávorka Flórián polgármester is szárnyai alá vette a kezdeményezést. Megkedvelte és gyakran támogatta a fűri csapat alakulása előtt csapatunk munkáját az első időszakban a ciglédi táborok megrendezésekor. A cserkészélet ennek ellenére néhány év után Fűrön is egyre passzívabb lett, és a csapat sajnos mostanra már megszűnt. Aki mégis folytatni kívánta fűriként a cserkészetet, az azóta újra csatlakozott a kürti csapathoz.

 Visszahozni a keresztény erkölcsiség és természetvédelem iránti elkötelezettséget igen erőt próbáló feladat volt a kilencvenes évek során. Néha nagyon alacsony volt a csapat létszáma, de ahogy igaz az, hogy a jó munkához idő kell, ugyanúgy igaz lett az is, hogy inkább legyünk kevesebben, de elkötelezettek, mint többen, de felületesek.

Ezzel az elgondolással folyt a munka és folyik ma is. Ehhez kötődik a kissé szomorú tapasztalat, hogy akkoriban két alkalommal is győzködni kellett az országos cserkészvezetést, hogy a kürti cserkészcsapatban hinni kell és nem felszámolni az alacsony létszám miatt. A rügyfakadás, a születés hosszú éveken át tartó fájdalmaival járó küzdés virágba borulássá változott. Lassan, de biztosan megszokássá vált, hogy a cserkészek jelen vannak a falu életében. A nehézségekkel teli töretlen kitartás eredménye lett, hogy megjelentünk a magyar nemzeti ünnepek koszorúzási ünnepségein, a falunapokon, a szent sír őrzésénél és az úrnapi körmenetben, vagy itt-ott májusi litánián, októberi rózsafűzéren, nagyböjti keresztúton, és elhozzuk a betlehemi lángot. Észrevétlenül szokták meg az emberek, hogy időközönként cserkészek táboroznak a Cigléd alatt, menetelve, énekelve, máskor furcsa jelmezekben vonulnak cserkészek az utcákon, és izgalmas nap lett az iskolában a toborzás. A szülők lassan a csapat pártjára kezdtek állni. Megismerték a cserkészet jótékony hatását, és elkötelezettjeivé válltak az ügynek. Az intézmények vezetésében lassan új szelek fújdogáltak, és partnereink lettek a falu társadalmi életében, jellemnevelő munkánkban.

 2000-től elkezdett megjelenni a csapatban az a cserkészgeneráció, akik felvállalták az elkötelezettséget. Kinőtt egy teljes vezetői gárda, akik elkezdték vinni a cserkészetet vállukon, évente több mint 1000 óra lett a gyerekekkel töltött önkéntes foglalkozások ideje. 2009-ben érkezett el az az idő, amikor nyugodt lélekkel és magabiztos szívvel átadtam a csapat parancsnokságát Szendi Tünde segédtisztnek és a vezetői gárdának.

Végtelenül büszke vagyok rájuk, a vezetőkre és csapatunk minden kitartó tagjára. Kimondhatatlanul hálás vagyok az égnek, amiért mellénk állt és megengedte, hogy a cserkészet jelen legyen szülőfalunkban Kürtön, és mostanra Isten dicsőségére, szülőfalunk jóhírére és embertársaink javára gazdag gyümölcsöt, bő termést hozzon. Adja az ég, hogy így maradjon!

Danczi Mónika cserkésztiszt, alapító csapatparancsnok (1992-2009)