Willy Wonka csokigyára és a kiscserkészek

(Megjegyzés: ez a történet elvitte az író fantáziáját és párszor nem a válós programokat fogalmazta meg, de a lényeget tartalmazza)

A cserkész csapatunk kiscserkészraja egy olyan csodálatos hírt kapott, hogy Willy Wonka újra kinyitja csokigyárát, ahova meghívott minket, mivel az ő régi munkásai kicsit ellustultak.

 

Sajnos a fogadtatás nem a legkedvesebb volt mivel, Wonka úr rég találkozott emberekkel nem hogy kiscserkészekkel. De ez a kicsiknek nem vette el a kedvét ,mivel mindenképp beakartak jutni a csokigyárba, de ekkor hirtelen megjelentek az umpalumpák - Wonka úr régi munkásai - akik elvezettek minket a csokifolyóhoz. Ennek átugrásával elosztottak minket négy részre, mert hogy nem férünk be ennyien egy terembe. A négy fő umpalumpa elvezetett minket az ő szekciójukba, ahol megmutatták, hogyan kisérletezik ki az új édeség ízeit, majd a csoki kóstoló szekcióhoz érkeztünk, ahol annyi csokit ettünk amennyi belénkfért.

De ez még semmi, utánna megmutatták a gyár vezérlőjét, ami a sok pihenés miatt karamell fonalakkal lett tele és így kellet átjutnunk a termen és megjavítani a vezérlőt. A negyedik umpalumpa pedig elvitt minket a rágógumi szekcióra, ahol megtanultunk rágó gumikat készíteni. Vagy stresszlabdát. Kinek mit. A végére, amikor mindenki látott már mindent, Wonka úr kivitt minket a gyár udvarára és megjelentek a nagy cserkészek is. Ekkor megszólalt a csapatunk csapatparancsnoka és közölte velünk, hogy nem csak hogy a Willy Wonka gyárában nagyon ügyesen teljesítettünk, de az egész tavalyi cserkészévben is, így akinek még nem volt nyakkendóje, azok a kitartásukkal megérdemelték. Pontosabban ketten a kiscserkész nyakkendőt és kilencen fehérnyakkendőt kaptak. Az ünneplésre Wonka úr hozott nekünk sok-sok palacsintát a gyárából, de ezt nagyon ki se rudtuk élvezni mert szüleink már vártak a kapuban, és mivel jó kisgyerekek vagyunk, az élményekkel teli szombat délután haza mentünk.

Kovács Dan

i