Újra együtt!

Részletek

Készült: 2016. szeptember 30. péntek, 10:59

A hosszú nyári szünet után már alig vártuk, hogy végre újra lássuk rég nem látott őrstagjainkat, és azt, hogy végre együtt legyen a csapat apraja-nagyja.

Idén még vendégeink is voltak, különböző érzések látogattak meg minket. Az elején Derűvel játszottunk egy pörgős játékot, ami mindig összehozza az embereket.(tudjátok, az egyik kedvenc, a színfogócska) Ám történt valami, ami miatt nem lehettünk felhőtlenül boldogok és vidámak. Bánat állandóan szomorkodott. Szegény Bánat végig egy körben állt, csak figyelt minket, nem is játszott velünk. Azt is megtudtuk, ha megérint minket, mi is olyan bánatosak leszünk. Ezt nem hagyhattuk! Jó cserkészekhez híven, segítettünk neki. Ekkor ismertük meg Bánat társait, Haragot, Undort és Majrét, akik szintén sokat gondolkodtak már azon, hogy is lehetne Bánatot jobb kedvre deríteni. Biztos nagy dolog kell hozzá, ha még Derűnek sem sikerült.

Harag, elsőre kicsit félelmetesnek, morcosnak tűnt. Megtudtuk, a feszültségét csak erőnléti gyakorlatokkal tudja levezetni. Futottunk, tornáztunk vele, így reméltük, nem fog felgyulladni a haja mérgében. A második Undor, akinek mindennél fontosabb a rend és a tisztaság. Szerencsére mi is szeretjük a rendet.(ugye, a második kiscserkész törvény) Söpörtünk, ceruzát faragtunk és még tisztábbá tettük cserkészotthonunkat. Majré pedig elvitt minket a Doktor Úr irodájába. A kissé öreg, már picit feledékeny Doktor Úr, rengeteg hasznos tanáccsal látott el minket. Majré is elmondta, hogy ő az egyetlen, akiben megbízik. Igaz, ő kicsit túlzásba vitte az aggodalmaskodást, először még a lázmérő fura alakjától is félt. Szerencsére, a Doktor Úr és mi megnyugtattuk őt. Derűnél pedig még a nap is kisütött, csak úgy sugározta a jó kedvet. Itt ismerhettünk meg Bing Bongot is, csodaszép hangja miatt, mi is vidámabban, hangosabban énekeltünk.

Mikor azonban megláttuk Bánatot, miközben a kis körén belül állt, újra eszünkbe jutott, hogy még mindig hiányzik valami a boldogsághoz. Bánat végül kitalálta, hogy talán akkor lenne a legboldogabb ha mellette lenne pár cserkész. És igaza lett!

Így hát minden őrsvezető követte példáját, ők sem akartak egyedül maradni. Valaki új cserkészeket, valaki pedig az eddigi őrsét választotta. A lényeg, hogy ezután, mindenki úgy érezte, megtalálta azt, amit keresett. Biztosak vagyunk abban, hogy így együtt lesz a legjobb! Így leszünk a legboldogabbak. A napot, szinte már szokásunkhoz híven, nagyöleléssel zártuk.

El ne felejtse senki, új cserkészév kezdődött, újra minden hétvégén találkozunk! :)

Kanyicska Zsófi