Hol vót, hol nem?

Részletek

Készült: 2016. máj. 02. hétfő, 21:30

Egy szép péntek délután csapatunk útra kerekedett a már régen várt csapattanyára. Úticélunk Felsőszeli volt, ahol egy hétvégét tölthettünk el. A buszról leszállva már izgatottan vártuk, hová is érkezünk, kik fognak minket ott várni, mi lesz a program.

A tanyahelyünkön nem más, mint maga Illyés Gyula várt minket, épp mesét írt, mikor betoppantunk. Egyszer csak leejtette a nagy könyvet, amelyből abban a pillanatban sok-sok szereplő szaladt ki: Térdszéli Katica és a király, Ludas Matyi, Tolvaj Marci és a királylány, Pityke, a tyúk, valamint a boszorkány. Megtudtuk tőlük, azért szaladtak ki, mivel nem érezték magukat jól meséjükben. Feladatunk tehát az volt, hogy visszajuttassuk őket és szebb befejezést írjunk azoknak.

A tanya folyamán érdekes programokon vettünk részt, ilyen volt a nagy ismerkedős játék és népi játékok, ahol többet is megtudhattunk egymásról és jókat táncolhattunk, énekelhettünk és puszilkodhattunk is! Fejlődhettünk éneklésben, ahol a fantasztikus tanyaindulót tanulhattuk meg, melyet a tanya végére már mindenki kívülről fújt, játékosan megismerhettük csapatunk történelmét, elbeszélgethettünk a jóról és rosszról és egy egyedi tanyázási emléket is készíthettünk, egy gyurmával díszített kanalat, amit így már remélhetőleg sosem vesztünk el és nem keverünk össze, így anyu étkészlete is megmarad otthon! Az ínycsiklandó ebéd után egy bábjátékot nézhettünk meg. De ez után a boszi egyszer csak berontott, hogy a segítségünkre van szüksége. Persze segítettünk is, ezért készülődni kezdtünk egy kis túrára, ahol a boszi főzetéhez kerestük a hozzávalókat, amivel a csodalények visszajutását segíthette. Szerencsére ügyesek voltunk és megtaláltuk mindet, de a boszi főzete nem sikerült. Vacsoránál Illyés Gyula házának lakói találtak egy eltépett papírdarabot, s így rájöttünk, mi a hiányzó hozzávaló- a jóság! A tábortűz keretén belül igyekeztünk minél jobbá tenni a meséiket, hogy jól érezhessék magukat bennük. Sikerült is a szereplőknek visszajutniuk meséikbe, láthattuk őket a könyv lapjain, mosolyogva integettek nekünk. Este még várt ránk egy fontos küldetés, amelyben bátorságunkban mérettük meg.
Vasárnap szentmisére igyekeztünk, s már csak a rakodás maradt. Kissé kimerülve, de annál jobb kedvvel és élményekkel telve tértünk haza. Bízom benne, hogy mindenki legalább annyira élvezte a tanyázást, mint én! :) 

Lebocz Dóra