Itt minden volt

Részletek

Készült: 2015. július 12. vasárnap, 17:28

Ezt a bejegyzést már nem a saját kezünk által készített padon és asztalon írom, hanem bizony az én puha és kényelmes ágyamból. Haza értünk. És most elMesélem, mi is történT velünk a tábor utolsó napjain.

Gyerkőceink a 24 órás túráról épen és egészségesen érkeztek vissza. Bár az éjjel esett az eső, többségük mégis a természetben alvást válAsztotta, és sokan mint egyik legemlékezetesebb élményükként meséltek nekünk a túráról. Azt hiszem jól esett nekik egy kicsit kiszakadni a tábori protokoll alól, és kicsit szabadabban, őrsükkel egy beszélgetős éjsazkát tartani.

Miután mindenki visszaérkezett és felfrissült, különleges vendégeket köszönhettünk. A pesti cserkészek nem messze tőlünk vertek tábort, ezért úgy döntöttünk, kihasználjuk ezt az alkalmat az ismerkedésre. Nagy örömmel és sok-sok népi játékkal fogadtuk őket. Felpezsdítő érzés volt, hogy több mint 100 cserkész szaladgál az réten fel s alá.
Fő programunk a magyarországi cserkészekkel egy honfoglaló játék volt. A kitartó harc majdnem két óráig tartott, mikoris a csapatok kisebb csoportokra osztódva bolyongtak az erdőben állomásokat keresve, s eközben még küzdöttek is az ellenféllel. 
Közös esténk egy hatalmas, jókedélyű tábortűzzel végződött, ahol a pestiek megtudták mit is jelent tulajdonképpen a "slapki, teniszki" és "suter" szó.

Reggel aztán elbúcsúztunk tőlük, mi pedig elindultunk egy világkörüli útra - jamboree napot tartottunk. A táborlakók megtudták, hogy a nyugat-európai cserkészek hogyan tiltakoznak a katonaság ellen, Norvégiában magunk választhattak őrsvezetőt, Szaúd - Arábiában az áldozatról, testvériségről tanultak, Dél-Afrikában pedig önkéntes munkát végeztek, amelynek eredménye egy hatalmas, hüssöt adó bunki lett. Mikor Amerikába látogattak, különpróbát végezhettek, amiért kitűzöket kaptak. Taiwanban elkészíthették saját névjegykártyájukat, Csehországban pedig a természetszeretetről tanulhattak. Végül Ausztráliában megtapasztalták, milyen is úgy nyugovóra térni, hogy előtte át kell kutatni a sátrat és kidobálni a mérges pókokat, rákokat, kígyókat. Természetesen szó sem volt semmiféle veszélyes állatok fogdosásáról, ne izguljatok. (: 

Utolsó egész napunk igazán különleges volt, mivel a programot a táborlakók alkották meg. Az eddigi prgoramok közül választhatták ki a legkedveltebbeket. Így alakult, hogy délelött métázunk egy óriásit, vizes stafétáztunk, majd délután számháborúztunk. A harc után egy hatalmas színes értékelés következett: egy nagy papírlapra rajzolhattak a gyerekek, amivel kifejezhették, mennyire is érezték magukat jól a táborban. Nagy örömünkre gyönyörű, tarka rajzzá változtatták a fehér felületet.
Az utolsó tábortüznél a táborozók jeleneteikben megmutatták, mellyek is voltak a kedvenc élményeik. Olyan dolgokat is megtudtunk, amiket nem is gondoltunk volna.
Ez a tűz mindannyiunk számára örök emlék marad. Legfőképpen két embernek, de azt hiszem erről az eseményről meséljenek majd ők maguk.

Mai napunk leginkább szorgos munkával telt. A táborhelyet ugyanolyanná kellett változtatnunk, amilyennek kaptuk. Eltüntek a tábori kapuk, a kerítések, kidőltek a csajkafák és összeroskadtak a lavórtartók. Mindenki kőkeményen dolgozott és a munka után nem maradt már más, mint az érzelmes búcsú. Mindenki ölelt mindenkit, mindenki fotózkodott minekivel és mindenki megígértette a másikkal, hogy még fognak találkozni, és hogy visszajelölik egymást facebookon. 

Azt hiszem egy emlékezetes tábort hagyhattunk magunk mögött. Új barátságok köttettek, rengeteget tanultunk és megszámlálhatatlan élménnyel inthettünk búcsút egymásnak.

Mikor idehaza pakoltunk, az egyik elsőtáborozó cserkészünktől azt a tömör, mégis mindent kifejező mondatot hallottam, aminél megfelelőbb zárszót nem is találhattam volna: "Apa, ebben a táborban minden volt." 

Jövőre újra jelentkezünk. Addis is sziasztok! :)