Cserkésztúra nem csak cserkészeknek 2017

Idén decemberben már harmadik alkalommal került megrendezésre a téli túra, ami a Cserkésztúra nem csak cserkészeknek nevet kapta. A szervezés már hónapokkal előtte megkezdődött. Kiválasztottuk a helyszínt, a pontos útvonalat, és az időpontot, valamint igyekeztük kisebb programokkal is színezni a túrát.

 

 

Mikor végre elérkezett a túra reggele, izgatottan gyülekeztünk a faluház előtt, várva a buszt, ami hamarosan meg is érkezett. Felszálltunk rá és meg sem álltunk egészen Két-bükkfanyereg- ig, Dobogókőtől nem messze. Itt egy kis köszöntő szöveg következett, majd kezdetét vette maga a túra. Sajnos az első pár métert rossz irányba tettük meg, de erre a hibára nagyon gyorsan felfigyeltünk, és még gyorsabban meg is fordultunk. Itt egy jeges emelkedő várt ránk, amit szerencsére simán leküzdöttünk. Nem olyan hosszas gyaloglás után elérkeztünk az első állomáshoz, ami egy kilátó volt. Itt egy kicsit megpihentünk, és élveztük a táj látványát, majd megtalálva a megfelelő terepet, kezdetét vette az első program, ami egy számolós bújócska volt. Nem volt kötelező, de még így is volt elég játékos, és látszólag egyikük sem bánta meg a játékot. Kicsit kifújtuk magunkat, majd továbbálltunk. Végig haladva a Pilis-nyergen folytattuk utunkat az erdőben. Hirtelen egy turistaszálló mellett találtuk magunkat. Itt olyan útbaigazítást kaptunk, hogy nem érdemes a kijelölt ösvényen menni, mert az túl meredek, és veszélyes. Így hát egy kisebb kerülőutat tettünk meg, és megkerülve a hegyormot, a megfelelő helyre lyukadtunk ki. Itt közös megegyezés alapján megtartottuk az ebédszünetet. Ahogy mozdulatlanul ültünk ott, bizony megéreztük, hogy milyen hideg is van valójában, de a forró tea idővel mindenkit átmelegített, és így gond nélkül folytathattuk utunkat. Ismét az erdőben mentünk tovább, várva, hogy elérjük az Öreg-szirti kilátót. Mikor odaértünk, és kiléptünk a fák közül, lélegzetelállító látvány tárult elénk. Ez a hely alkalmas volt utolsó pihenőnek, és a csoportképek elkészítésére. Miután eleget gyönyörködtünk a tájban, tovább indultunk. Egy hosszú ereszkedő állt előttünk, tehát mire leértünk mindenki elfáradt egy kicsit. Az Öreg-szirt alatt voltunk, pontosan ott, ahová az előbb lenéztünk. Innen már csak egy köpésre volt Kesztölc, a túránk végállomása. Észre sem vettük, és már ott is voltunk. Itt már csak a buszt kellett megvárni, amire felszállva mindenki fáradtan dőlt bele az ülésekbe. Hazafelé aztán mindenkinek volt ideje átgondolni az egész napot,  mielőtt el nem aludt :D. Összegzésben nekem nagyon tetszett a túra, és úgy vettem észre, hogy ezzel nem voltam egyedül. Remélhetőleg nem most volt utoljára, hanem majd a jövőben is lesznek lehetőségek hasonló élményekre. Köszönjük, hogy velünk tartottatok! :)

Jankulár Tamás