Laza Vezetői Hétvége azaz "LV7V"

Részletek

Készült: 2016. november 20. vasárnap, 13:11

 Két hete csapatunk vezetői végre lehetőséget kaptak egy kis kikapcsolódásra. Erre a célra tökéletes volt egy nagyon menő vezetői hétvége, ami Félben, valamint Pozsonyban (ez csak később derült ki) zajlott le.

Az egész péntek délután kezdődött, amikor legtöbbünk még épp hogy csak hazaért, de már indultunk is az állomásra, ahonnan kezdetét vette egy hosszú, ám annál viccesebb vonatút Veľký Bielig. Innen autókkal mentünk tovább a célállomásig: a féli cserkészotthonig. Kb. hét órára egészben megérkeztünk Félbe :). A frissen felújított épület tökéletes szálláshelynek bizonyult. Lepakoltunk és megvacsoráztunk. Miután jóllaktunk és kipihentük az út fáradalmait, egy játékest vette kezdetét, ahol Zsuzsi által számunkra teljesen új játékokat ismerhettünk meg. Mondanom sem kell, hogy ez nagyszerű hangulathoz vezetett.

Amint befejeztük a játékokat, egy furcsa levelet kaptunk "Csapatszellem" aláírással. A levélben az állt, hogy el kell érnünk a holnap reggeli Pozsonyba vezető buszt, és az ottani buszpályaudvaron, egy jól elrejtett levelet kell keresnünk. Mindezt versbe foglalva olvashattuk, de sajnos már nem tudok belőle idézni :). Így hát némi izgalommal hajthattuk álomra a fejünket, ugyanis senki nem tudta, hogy pontosan mi fog történni. Másnap reggel, a reggeli teendők elvégzése után, már indultunk is a legközelebbi buszmegállóba, ahonnan sikeresen eljutottunk Pozsonyba. Itt aztán kezdetét vette az őrült keresgélés, de végül egy pad aljára ragasztva ráleltünk a levélre. A levél tovább küldött minket egy parkba, ahol egy X-et kellett keresnünk. Ezt meg is találtuk egy parkban, de technikai okok miatt az alatta elrejtett levelet már nem. Szerencsénkre Zsuzsi pontosan tudta hogy mit kell tennünk, biztosan ismerte a Csapatszellemet :D. Két csapatra osztódtunk, és a csapat egyik tagját kellett átjuttatni a park másik felére. Ez sajnos egy alkalommal sem sikerült, de ettől függetlenül nagyon jól szórakoztunk. Innen egy másik (sokkal csúnyább) parkba vezetett utunk, ahol várt ránk Dani, aki csak itt tudott csatlakozni hozzánk. Nagy meglepetésünkre itt is egy levelet kellett keresni, amit meg is találtunk, de hagyományos módon nem közelíthettük meg. A csapatból ugyanis csak 4 kéz és 7 láb érinthette a talajt, így tehát elég érdekes pózban közelítettünk a levél felé, de végül sikerült megkaparintani. További útbaigazítás, és egy nagyon izgalmas feladat volt benne. Mindenki kapott maga mellé egy párt, akivel a következő állomásig kellett beszélgetnie a papíron lévő témákról. Ez után végigjártuk az Óvárost, közben tojást dobáltunk egy lépcsőről és énekeltünk egy idegennek is. Végül egy kicsit fáradtan, beültünk kávézni (egy mekibe :D), majd izgalmas rész következett. Mindenki nyugodt volt, hogy simán elérjük a buszt, ami visszavisz Félbe, azonban egy kicsit elszámoltuk magunkat, és a vége futás lett. Szerencsére, nem sokkal, de elértük a buszt, ami visszavitt minket oda, ahonnan indultunk. A cserkészotthonba visszaérve egy jól megérdemelt relaxációs program következett. Egy történetet hallgathattuk végig, de a társaság fele, köztük én is, úgy aludt mint a bunda. Erről tehát nem tudok sokat mesélni, de biztosan nagyon jó lehetett. Ezt egy kicsit komolyabb program követte. Fontos dolgokat tudtunk meg arról, hogy miként fog működni csapatunk a közeljövőben. Ekkor már közeledett az este és egyben a bál is, amit már mindenki izgatottan várt. Mindenki rendbe rakta magát, szépen felöltözködtünk, és már indultunk is! Az egész csapat nagyszerűen szórakozott, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy még hajnali 4-kor is kürtiek táncoltak a tánctér közepén :D. Nagyon vicces volt. Másnap aztán kómásabbnál kómásabb fejekkel vonultunk a reggeli (szlovák!) szentmisére. Érdekes volt, nekem konkrétan még nem volt részem más nyelvű misében. Ezt már csak a pakolás és a hazaindulás követte. Otthon aztán fáradtan, de tele élményekkel mesélhettünk a hétvégénkről, ami nagyszerű kikapcsolódásnak és csapatépítésnek is bizonyult számunkra. Szerintem mindenki nagyon jól érezte magát, és reméljük, hogy lesz még ilyenben részünk a jövőben.

Jankulár Tamás