Amikor a szülő is szívesen táborozna... és táborozik is

Részletek

Készült: 2016. november 01. kedd, 12:54

Régen várt időpont augusztus első hete a Kürti 22-es számú Majer István cserkészcsapat életében. Nyári napsütés, suhogó falomb, körben felállított sátrak, tűzhelyen kondérban rotyogó ebéd...

A tábor egyik szegletében zászlórúdon függő tábori zászló, mely elárulja, hogy László király udvarában járunk. Minden van, ami kell egy királyi udvarhoz.  Király, Piroska hercegnő, lovagok, udvari bohóc, pap, apródok, virágszálak, erdőkószálók, udvari tanács és nem utolsó sorban a lelkes eledelesek.

Ez a történet leginkább róluk szól. Nagyon szorgalmasak voltak, gondoskodtak a király udvaráról minden nap. Krumplipucolás, teafőzés, ebédosztás közben néha-néha bekapcsolódtak az udvar életébe, ha éppen középkori táncokat lejtettek, népdalokat énekeltek, mulatságot tartottak. 
A menülapon volt sok finomság. Mesébe illő királyi lakoma várta a királyt hazatérésekor "külsős eledeleseknek" köszönhetően.

Sokukban megfogalmazódott, mennyire nagy dolog a csupa technika és kütyü világában 50-es létszámú gyermekcsapatot táboroztatni erdőszélen, sátorban lakva, esténként tábortűznél népdalokat énekelve és vidám jelenetekkel szórakoztatva egymást. Történik mindez annak dacára, hogy ez most nagyon nem "menő". Tíz napig tudtak a gyerekeink Facebook nélkül létezni, erdőt járni, közösen vacsorát készíteni, sok-sok hasznos időtöltéssel lefoglalni magukat. Talán még nem is tudják, hogy mekkora nagy dolog, amit átéltek, amit kaptak a vezetőiktől egy nagyon jól megtervezett program keretében. Nagyon örültünk, hogy meghívást kaptunk mi is cserkészszülők és segítőként beleláthattunk - néhányan először, többen már sokadszor - a cserkésztábor megkapó esti tábortüzi hangulatába."- De jó nekik!", ezt nyugtáztuk, na meg azt is, hogy ezt a lelkes ifjú csapatot , - akik a széllel gyakran szemben menve szabadidejüket rászánva, a mi gyerekeinkkel ennyi jót tesznek-  támogatni szeretnénk.

Bizonyítékképpen, hogy nem vicceltünk, alapképzésre jelentkeztünk Érsekújvárba, hogy közelebbről megismerkedjünk a cserkészet fontossabb, lényeges dolgaival.  Két napot töltöttünk együtt. Részt vettünk a Trambulin országos rendezvényen. Kipróbáltuk  a Kinnball- számunkra újkeletű játékot. Tesztkérdésekkel bombáztuk az ifjú, de segítőkész  cserkészeket, akik nagy örömmel válaszoltak és örültek az érdeklődésünknek  .

Együtt játszottunk a gyerekekkel és jó érzés volt, hogy ez számunkra sem szokatlan, hiszen már van sok közös élményünk a cserkészjátékok terén is. Megerősödve és büszkén tértünk haza, hiszen tudtuk, hogy jó helyen vannak gyerekeink és csak jót hallottunk a kürti cserkészcsapatról.

Köszönjük: Babarnak, Tominak, Anikónak és Sanyának a ránk fordított időt és energiát. A minitábortüzünk meghitt pillanatait, a vendégek hozzánkfűzött őszinte gondolatait.

A mi utunk úgy folytatódik tovább, hogy keressük a helyünket a csapatnál, hogy ne útban, hanem sokkal inkább kéznél legyünk.

Visszatérve a táborhoz: zászlólevonás, csomagolás, táborbontás. Ennek a tábornak most vége lett. Visszük az élményt magunkal, megint többek lettünk mi is, ideiglenes táborlakók. A fák, a bokrok újra benövik a tisztást, hogy néhány év múlva, ha úgy gondolják, ismét itt táborozhassanak a kürti cserkészek. BIZONYÁRA NÉHÁNY lelkes TAGGAL TÖBBEN.....

                                                                                                    Lejegyezte: Laczkó Erzsébet cserkésszülő

                                                                                                                                     2016.10.16. Kürt