Ő(r)störténet

Részletek

Készült: 2016. október 05. szerda, 20:09

Mikor én ezt elkezdtem,  csak a hétvégéről szerettem volna írni, de szeretek mindent az elején kezdeni..

Sokan, kik ezt olvassátok Ti is részesei voltatok annak, amiről most mesélni fogok. Nektek esetleg egy kis  megmosolyogtató pillanatot, kedves emléket nyújthat, ha visszagondoltok a kezdetekre.  Akik nem, azoknak csak annyit üzennék, jobb későn, mint soha. Gyertek cserkésznek ;)

Nincsenek pontos adatok abból az időből, de 2005 őszén kezdődhetett. Írott források alapján a mai Mókus őrs kezdetben teljesen más felállásban létezett. Törzstagoknak számítanak: Sütő Bori, Laczkó Dóri és Húska Sára. Az első (jó) pár évben még szedegettük össze egymást innen onnan, barátnők, osztálytársak, tesók által. Így alakultunk ki mi.

Tehát mi: Húska Sára, Jávorka Orsi, Laczkó Dóra, Pócs Tamara, Sütő Anna, Sütő Bori, Sulčan Viktória. Az első táborban hárman vettünk részt: A pici Anna, a gilisztakötő Sárika, és én.

Hátigen sok volt a sár... meg az eső...meg kicsik voltunk...meg hideg volt... meg fújt a szél. Nem tudom mi lehetett abban a táborban,  ami megfogott, hogy ebben a társaságban maradjak,  de azt biztos, hogy valami elkezdőtött és azóta is tart.

Az évek során a gyengék kihullotak, de szerencsére többen megmaradtunk, majd kialakultak az őrsben az egyes  feladatkörök. Megvolt, hogy ki veszekszik kivel; kinek nem tetszik soha semmi; kinél van minden hétvégén disznótor; ki az akitől vízhangzik a völgy, ha visszajön a vacsi; ki akar mindig játszani; ki az aki őv és kitalál egy büntetést arra, ha késne őrsiről, aztán következő őrsin békaugrásban ugrál, mert ő késett;  kik dumálnak bele az őrsi menetébe; ki nem alszik tutira a sátorban a másik melllett; ki az aki megírja az indulót és ki az, aki kiabál, hogy írjuk már, de ő nem mond semmit; ki az aki főz; aki tüzetrak; akik félnek, de azért együtt őrködnek; ki az aki nem eszik meg semmit.

Az történt bizony, hogy felnőttünk és összeszokott csapat lettünk. A fenti dolgokban az  a jó, hogy mostanra ezt mind tudjuk egymásról és nem tömjük a másikba a kaját amíg nem sír, nem hisztizünk, hogy miért nem tud éjjel egyedül kimenni, nem veszekszünk ki aludjon ki mellet, ismerjük és elviseljük egymás gyengéit. Ez talán ebben az egészben a legszebb :)

Ezért szeretem a Mókustalikat is. Igaz, már nem veszünk részt hétvégente őrsiken, de ettől függyetlenül a korunkhoz képest  aktív őrsnek mondanám magunkat. Évente kétszer azért találkozunk, ősszel és a karácsonykor.  

Mi is történhet egy ilyen találkozón? Hát tulajdonképpen akármi :)  Például elmentünk Budapestre, kihasználva, hogy Tündi akkor
épp ott lakott. Ott „sedačkás lanovkáztunk“ valamilyen hegyről, sétáltunk este a Lánc hídon, voltunk Nagyi palacsintázójában, jégkoriztunk, embereket kérdezgettünk egy plüssbagollyal a kezünkön hogy hol van a 9 és ?-ik vágány. Vagy téli közös filmnézések, teázós sütis beszélgetések.

Nadeazidei! Hát tudnillik mi tavaly voltunk 10 azaz 10 évesek.
Ez egy annyira nagy dolog, hogy vártunk is vele egy évet, míg megünnepeltük.  Mire kitaláltuk, hol is aludjunk, addigra kitakarítottuk a fél szőlőhegy pincéit, de végül megtaláltuk az odúnkat :) Volt ott minden. Lakókocsi, őrsi, játék, fotózkodás, séta, torta, pezsgő, régi képek, nyitott szemmel alvás, színes palacsinta, kulcskeresés1, kulcskeresés 2- mert hát egy ilyen esemény alkalmából minimum két kulcscsomót el kell veszíteni.

Visszaemlékeztünk néhány csodaszuper emlékre: mikor Bori vezette az őrsöt akadályversenyen. Jó volt. Az a plusz 2 km kellett a hangulathoz :) Engedjetek meg pár belsőpoént „elkapnakleütnekbepisilszmeghalszezvan“ – Sárika fél. „Sorban menetelés“ –Bori mint ideiglenes őv beújított. Több ilyen versenyen részt vettünk együtt és hiszem és tudom, hogy ezek a kis párnapos közös dolgaink azok, amik összekovácsoltak minket, ahol megszerettük  és kiismertük egymást.  Továbbá egy jelenettel is neveztünk egy színjátszó versenyen, biztos vagyok benne,
ez megalapozta mostani tábortüzi tehetségünk. :)

Mostanra már mindannyian őrsöt vezetünk és nagyon élvezzük ezeken a találkákon, hogy  újra gyerekek lehetünk, hiszen amint fölénk áll egy idősebb vezető, mi már nem is megyünk egyedül pisilni :)

Egyébirántsmáskülönben, köszönöm lányok. Ezt a tíz évet, hogy köztetek lehetek, hogy ismerlek titeket, hogy rátok mindig számíthatok, hogy közétek úgy érkezem mintha hazamennék (sőt néha oda menekülök :) ), hogy olyanok vagytok amilyenek, és ezt nem titkoljátok egymás előtt. Nem utolsó sorban Tüncinek, aki vette a fáradtságot hozzánk. Mostmár mi is tudjuk  mennyi idővel és áldozattal jár, de mindig örömmel tesszük és te is biztosan örömmel tetted, de azért a köszönet és hála jár Neked! :)

Sokatoknak  biztosan ugyanígy van egy szuper őrse. Kívánom, hogy tartsatok ki sokáig, ne engedjétek kiesni a másikat, mindenhová menjetek el együtt, ahová csak tudtok, szeressétek egymást és becsüljétek meg azt az időt amit együtt töltötök, hiszen gyorsan elszalad. :)

U.i: És fényképezzetek! ;)

Szivecske nektek, Dóri :)