Együtt a csapat

Készült: 2016. augusztus 19. péntek, 19:45

Idén a csapat úgy döntött, hogy a nyári táborunk legyen családias, hangulatos, egyedi. És ezt a célt sikerült is teljesítenünk. Ezt a 8 napot arra használtuk ki, hogy megismerjük egymást, hiszen néha egy-egy csapatgyűlésen meg is lepődtünk, hogy „Nahát, ő is cserkészkedik?“

Ahogy beléptünk a táborba, már mindenki érezte, hogy ez a táborhely nekünk való. A sátrak közel kerültek egymáshoz, a szilvafák csodás árnyékot nyújtottak, és mindenki egy kurjantással el tudta érni a másikat, még ha a táborhely legvégén is volt.

Míg éppen a természetet figyeltük, és csodálkoztunk, milyen szép, egy különös jelenetnek lettünk a résztvevői. Egy kancelár és egy püspök épp azt ecsetelte, hogy rohamosan fogy az ezüst, viszont szerencsére László király épp itt szeretné felépíttetni újabb várudvarát, ami jelentős adományokkal is járt. Így hát parancsba adták, építsük-szépítsük a várudvart. Mi pedig így tettünk. Egy szempillantás alatt kifeszítődtek a sátrak, már kész is voltak a lavórtartók, csodás csajkafák szépítették a körletet, lassan készült a kerítés, kapu is. Mindenki élvezettel építkezett, csak a balták csattogását, fűrészek sercegését lehetett hallani mindenütt.
A tábor első napjain ismerkedtünk – bizony, azt is kellett – játszottunk, építkeztünk, nevettünk, örültünk egymásnak, vígan szépítettük László király udvarát. Az esti tábortüzek pedig fergetetesek voltak! A régi, tapasztalt táborozók is csak ámultak-bámultak a csodás jeleneteken.

A tábor legkedveltebb játékai közé természetesen a vírusos játék, valamint a csészés játék tartozott. Az utóbbiban mindenki átváltozott mindenféle evőeszközzé, miközben cukin ringatta a csípőjét. Nektek is meg kell tanulnotok! :) 

Ez alatt a 8 nap alatt megmutatthattuk főzőtudományunkat is. Nem is egyszer, kétszer! Csodás étkek készültek az első alkalommal is, viszont másodszor még magasabbra tettük a lécet! A vacsoracsata alkalmával olyan ételek készültek, amelyeket még Gordon Ramsay is megirigyelhetne!  A zsűritagok azt sem tudták, hová nézzenek. Az eredményhirdetésnél pedig minden őrs megkapta a megérdemelt jutalmát. A hangulat pedig - mondanom sem kell - fergeteges volt :)

A királyi udvarban természetesen csak igazi úrihölgyek és lovagok élhetnek. Ezért aztán a különképzés sem maradhatott el. Leányok, ifjak különváltak, és megtanulták hogyan kell viselkedni, hogyan is kell kinézni a várudvarban. A leányok szépítkezek, az ifjak pedig különféle harcmüvészeteket tanultak. Végül pedig ajándékokkal hálát adtunk, hogy vagyunk egymásnak.

A tábor közepén új lakók érkeztek a csapat kiscserkészei személyében. Vidámságot, virgoncságot hoztak a tábor hangulatába. Volt zsivaly, nevetés, kiabálás, mégis éreztük, milyen jó, hogy együtt vagyunk. A tábortűz így is fergeteges volt, nevettünk és élveztük, hogy majdnem az egész csapat együtt szórakozik.  Amíg a gyerkőcök ott voltak, újra szépítkezett a tábor. El sem tudjátok képzelni, a kiscserkészek milyen cipőtartót tudnak kötözni! Talán szebbet mint mi!

Külön ki szeretnénk emelni a Lelkes Eledelesek őrsöt. Ez a néhány ember olyan, de olyan finom ételekkel látott el minket, amit egy cserkész el sem tud képzelni. Ettünk gyrost, brassóit, de még csokis fagyit is. Hát ettetek Ti már fagyit egy cserkésztáborban? Hihetetlen! Itt újra meg szeretnénk köszönni a konyhásnéniknek, hogy így elkényeztettek minket. Minden nagyon finom volt!

Ez a tábor bizony sokkal nagyobb élmény volt néhány cserkésztestvérünknek. Négy felnőttcserkészt valamint négy cserkészt felavattunk. A zöld nyakkendő átadása mindkét alkalommal megható pillanat volt. Az egész csapat örömmel fogadta az új tagokat, akik szemében csillogott az elkötelezettség és a vidámság. Üdvözlünk Titeket! :)

Utolsó napon nagy megleptés érte a várudvart. Este nem kisebb személy látogatott meg minket, mint maga László király! Nagy örömmel járta be az udvart, és nagyon elégedettnek tűnt a szépséges körletek láttán. Tiszteletére egy gyönyörű lant koncerttel készült az udvar, mely olyan csodás volt, hogy még a madarak is elfelejtettek csiripelni közben. Este hatalmas lakomával ünnepeltük meg a király érkezését. Igazi lovagi vacsora volt ez! A finom húsokat kézzel ettük, hozzá még finomabb zöldségeket fogyasztottunk, és mindezt természetesen a földön ülve. Nagyon-nagyon hangulatos volt! A napot pedig természetesen tábortűzzel zártuk, ahol előadtuk azt a szép táncot is, amelyet a tábor alatt tanultunk. Ennél a tűznél rengeteget játszottunk és énekeltünk, és úgy láttuk, a vendégeink is élvezték! Köszönjük, hogy ott voltatok velünk! :)

Ez alatt a 8 nap alatt volt harc, öröm, félelem, pofozkodás – de még milyen – vidámság, dal és játék. Úgy gondolom az egész csapatunk érezhette, milyen különleges is ez a kapocs, ami köztünk van. Éreztük, hogy mindig itt leszünk egymásnak, számíthatunk egymásra és hogy még rengeteg, de rengeteg közös élmény vár ránk. Kellett ez a tábor. Még ha néhányan azt is gondoltuk hogy, jaj, tök unalmas lesz csak mi így együtt, tévedtünk. Amíg nem ismerjük saját csapattársainkat, nem is építhetjük olyan könnyen a közös jövőt. Ez a tábor bizonyságot adott arról, hogy jó, amit teszünk, hogy kell ezt csinálni és hogy ne hagyjuk abba! Köszönöm ezt Nektek, 22. számú Majer István cserkész csapat!

Éljen László király!