Ferge-(most figyelj)-Teges Tábor

Készült: 2015. július 08. szerda, 10:09

 

 

Folynak a napok a palásti réten, észre sem vettük, de már túl vagyunk a tábor felén. A bőrünk már lebarnult, néhányunknak már a hangja is elment a sok énekléstől, de jó kedvünk még mindig változatlan. Az elmúlt napok során átéltük a Magyar cserkészet megalakulását, ahol találkoztunk Sík Sándorral valamint Turi Peregrinnel. Megírtuk és megzenésítettük a magyar cserkészindulót, valamint megírtuk a 10 magyar cserkésztörvényt is.

Hétfőn nagyon izgalmas napunk volt. A cserkészeink különféle szakágakat próbálhattak ki, mint például az íjászat, ahol néhányan meglepően ügyesen bántak a fegyverekkel. Volt egészségügyi  (EÜ) előadás, ahol Csabi, az EÜ felelősünk alig bírt válaszolni a röpködő kérdésekre. Balázs megmutatta, hogyan is kell elbánni egy biciklivel, hogyan kell karban tartani valamint megjavítani.
Az erdő egyik sarkából hatalmas kurjongatások és ostor csattanások hallatszottak – néhány rover hagyományos előadást tartott, ahol játszottak, hagymát ettek, ostoroztak és népiruhákba öltöztek.
Délutánunk igazán felszabadító volt, ugyanis fiaink felkerekedtek, és eltúráztak néhány réttel arrébb, hogy ott igazi fiús programon vegyenek részt. A programok szigorúan titkosítottak voltak, ezért én, mint lány, nem tudok sok információval szolgálni. Azt azonban tudom, hogy a lányok csodásan érezték magukat, élvezték hogy végre egy kis időre csajos témákról beszélgethetnek anélkül, hogy a fiúk lehurrognák őket. Persze azért a délután végére hiányoltuk egymást, ezért mikor a fiúk visszaértek, egy hatalmasat népijátékoztunk és énekeltünk együtt a tűz mellett.

Tegnap reggel Izsóf Alajos keltett minket, és egész nap a vági tutajtúrára készültünk. Az őrsök elkészítették saját fantasztikus tutajukat, amellyek aztán megmérettetek a patak vizén is. A verseny hangulata fergeteges volt s végül egy hatalmas vizicsatába torkollott. Ebédünket saját magunk sütöttük meg az erdő mélyén, talán azért is volt olyan finom.
Miután megszárítkoztunk, pihenőként megtanultuk az 1913-as vági tutajtúra indulóját és Balázs érdekes dolgokat tanított nekünk arról, milyen is valójában a fa, mi mire jó és miért is nehezebb néhány fát elfűrészelni. Palinál is a fák voltak a főszereplők, de itt a arról beszélgettünk, miért is fontosak nekünk, miért jó a természet közelsége. Leveleket és köveket tanulmányoztunk, végül meg is ölelhettük a fákat, ami sok-sok energiával töltött fel minket.

Mai napunk izgalommal, sőt, mondhatnám kicsi félelem érzettel kezdődött. A cserkészetet betiltották, a szovjet úttörök elvették nyakkendőinket, zászlónkat letépték és saját, vörös zászlajukat húzták fel helyette. Lázadásunkat elnyomták, mikor is egy hatalmas csatában győzedelmeskedtek az erdőben. Óvatosaknak kell lennünk, hiszen vezetőinket is bebörtönözték, és minden cserkészies megmozdulást elleneznek. Kívülről úgy tűnik, mintha behódoltunk volna, de szívünk még mindig a cserkészetért él.

Ma délután az őrsök elhagyják 24 órára a táborhelyet. Még nem tudjuk, milyen programot is találtak ki magunkat, de ha holnap visszaérnek, arról is igyekszünk majd beszámolni. Addig is sziasztok!